Kedves Elek!

> Allt ket testver a jardan, az egyik megkerdezte, hogy
> "jon valami ?", mire a masik kozolte, hogy "nem latom",
> mire az elso lelepett a jardarol es azonnal elutotte egy auto.
> Kiderult, hogy a "masik" azert mondta, hogy "nem latom",
> mert eppen a szemebe ment valami es dorgolte a szemet.

jelentes = kozles + kontextus

Az emberi nyelv attol hatekony, hogy minden sokfelet jelenthet, a
kontextustol fuggoen. Ezt a beszelo is felmeri es a hallgato is felmeri,
egymastol fuggetlenul. Ahhoz, hogy tomoren tudjanak kommunikalni, az
kell, hogy kozel azonos modon fogjak fel a kontextust. Ez egy nagyon nehez
kerdes: pl. az ugyvedek meg a politikusok nagyon jol tudjak, hogy szinte
barmit lehet mondani, mert ha valaki belekot kesobb, akkor lehet talalni
hozza egy olyan kontextust, amiben egesz mas jelent ("megmagyarazzuk a
szavainkat"). Nem veletlen, hogy a szerzodesek olyan hosszuak: mivel 
precizen le kell irniuk a kontextust is, szinte nullarol indulva.

A kontextusnelkuliseg abszurditasara az ismert vicc:

Hajoskapitany leszol: - Mennyi?
Gepesz felszol:       - 30.
Hajoskapitany:        - Mi 30?
Gepesz:               - Mi mennyi?

A viccek jo reszenek pont az az alapja, hogy egy feltetelezett
kontextusban ertelmezzuk a szavakat, majd a kontextus hirtelen
valt, es ettol az egesz ertelme mas lesz. A klasszikus pelda:

Kannibal gyerek a vacsoranal: - Anyu, nem szeretem a nagymamat.
Az anyja: Csond legyen, es edd tovabb!

A fenti peldara visszaterve:
A szamara a kontextus: "allunk a jardan, latjuk az utat",
B szamara "allunk a jardan, es nem latjuk az utat, mert valami kozbe
jott".

A "szokasos" kontextus az elso (A), es ez a kerdesbol is nyilvanvalo (ha A
tudna, hogy B nem lat, akkor nem kerdezne), tehat ha B valoban fontosnak
erzi, hogy atadja az informaciot, akkor jeleznie kell, hogy a valasz
kontextus valtozott.

Ezt megteheti egy egyszeru betucserevel: "nem latoK".

Ha ennel fontosabbnak erzi a testvere biztonsagat, akkor az uj kontextusra
kulon felhivhatja a figyelmet: "VARJ, nem latoK".

Ha meg ennel is biztosabbra akar menni, akkor az eredeti kerdesre egyaltalan
nem valaszol, ameddig az uj kontextus nincs megalapozva: "VARJ, VALAMI
BELEMENT A SZEMEMBE".

Persze nem mindenki egyforman kockazat-erzekeny (pl. a tyuk es a diszno a
"ham-and-eggs" keszitesenel), nem mindenki egyforman meri fel a helyzetet
(ld. "macska van a kertben", ahol a beszelo meg van gyozodve a macskarol a
kertben), nem mindenki tud tokeletesen beszelni (mint a viccben: vezeto:
"jobbrol jo?", dadogos: "jo..., jo..., jo nagy kamion") es ezen felul az
emberek szeretnek nyelvileg poenkodni, ezt szinten mindenkinek fel kell
mernie, amikor kap egy valaszt. En egy "nem latom"-ra nem lepnek le, es egy
kezemen meg tudnam szamolni azokat az embereket, akinek egy hatarozott "nem
jon"-jere lelepnek (azert vannak ilyenek).

Igy bar a fenti esetben B a hibasabb (mert csak o akadalyozhatta volna meg
a felreertest), de ha emiatt A-t elutotte az auto, akkor A magara is vessen.

Jozsi.

Szervusz Lezo! 

> Az orszag egyik feleben szeg, a masikban szo:g,
> az egyik feleben szederfa, a masikban eperfa,
> stb. stb. stb.
> 
> Minek ezen vitatkozni?

El nem tudom képzelni miből következtettél vitára, mert szerintem 
nemhogy szöges nézeteltérés lenne köztünk, hanem nagyjából közös 
nevezőn vagyunk szegileg. (Károly, köszönöm az életrajzi adalékot!) 
A szeder- vagy eperfa más kérdés, de ennek megítélésében teljesen 
bizonytalan vagyok. Azért se pörölnék, legfeljebb ha a telekhatáron 
áll... 

Sziasztok: Gábor

Kedves Elek!

hix.nyelv #482, >:

> jogi ertelemben is sor kerult kifejtesere. Allt ket testver a jardan, az
> egyik megkerdezte, hogy "jon valami ?", mire a masik kozolte, hogy "nem
> latom", mire az elso lelepett a jardarol es azonnal elutotte egy auto. 

  Én azért nem tudom, hogy hol itt a jogi eset. A "nem látom" válasz azt 
jelenti, hogy az adott érzékszervvel az illesztőnek nincs a dologról 
észlelése, vi. a kijelentés tartalmát tekintve a "nem tudom"-mal 
ekvivalens. Szóval, ez pont olyan válasz volt, mint amit keresel.

  A hiba ebben az esetben a hallgatóban volt: ő értelmezhette hibásan 
"nem"-ként a választ. A hallgató lehetséges félreértését azonban a 
beszélő semmilyen körülmények közt nem tudja kizárni (mint ezt éppen a 
példa mutatja).

  (Egyébként pedig úgy vélem, az úttestről való lelépéskor jogi érvénnyel 
a körültekintést nem ruházhatjuk át másra [ha nem vakról van szó].)

Kedves Károly!

hix.nyelv #482, >:

> még biztos számtalan nem gondoltam változat. (Tamás! Jól használtam a
> "használtad" szerkezetet? :o) 

  Jól használtad. Ez itt részemről egy példa a tudatos archaizmusra. 
Ilyenformán a "messe" párja. Én azonban nem csak egy megadott körben 
használom, hanem mindenütt. Tfh. ezt a fordulatot te tőlem csak úgy 
veszed át, hogy a nyelvről szóló szövegeidben alkalmazod, akkor már kész 
is a "messe" modellje.

  Vajon ebben az esetben arról van-e szó, hogy a nyelv(művelés)i nyelv 
használja az igei igenevet [mert ez a neve], a többi nyelvterület nem; 
vagy csak arról, hogy te személyedben vettél át egy általad korábban nem 
használt formát, és alkalmazod olyan körben, ahol találkoztál vele 
[holott a forrásod általánosan használta]?


> S valóban az én általános iskolai számtan tanító nénim is szöget felezet,
> de én még mindig szeget ütök a falba.  

  Én továbbra sem tudom sem megcáfolni, sem megerősíteni a vélekedésedet, 
mert az én "szög" használatom miatt én ezt a problémát egyáltalán nem 
érzékelem.

  Te vsz. egy másik regionális köznyelvet beszélsz mint én: a tiéd 
nagyobb mértékben "e"-ző, ezért lehet benne ez a dichotómia. De ezt nem 
általánosíthatjuk a teljes köznyelvre, mert abban ott van az én mérsékelt 
"ö"-zésem is.

  A "messe"-féle példa esetén a helyzet sokkal egyértelműbb volt, ott 
valóban fel volt írható egy olyan szembenállás, hogy <matematikai> 
"messe" :: <köznyelvi> "metssze", de a szöges helyzetben [ha igazad van] 
ugyanez így néz ki: <matematikai> "szög" :: <köznyelvi> "szög / szëg / 
szeg". Vi. valódi szembenállás nincs, max. csak a szaknyelvben nem 
használatos a szó összes köznyelvi realizációja.


> Szabolcsba kerülve mesélte nekem

  Tkp. Szabolcs egy harmadik típust képvisel: a nyílt "e"-s "szeg"-et, 
szemben a nyugatabbra élő zárt "ë"-s "szëg"-gel. Itt tehát nem csakhogy 
nem "ö"-znek, hanem ellenkezőleg, nyílt "e"-znek. 

  Ez egy olyan szituáció, mint amit fent vázoltam neked. Egy ÉK-
magyarországi regionális köznyelvet beszélő elmegy egyetemre Debrecenbe, 
vagy Pestre, és ott az ország más részéről származó, más nyelvjárásban 
beszélő előadót hallgatja. Számára ez utóbbi lesz a presztizses, 
legalábbis összekapcsolódik azzal, hogy a "tudomány berkeiben" bizonyos 
szavakat más változatban kell használni, mint ahogy otthon tette.


> A szólás is "fején találta a szeget", "neki szegezte a kérdést", legalábbis
> nekem így természetesebb. 

  Itt is mindenki a nyelvjárásának megfelelő "sz?g"-et fogja használni. 
Max. annyi lehet, hogy az adott dialektusban nem létezik a "nekisz?gez" 
ige [mivel ez elég sajtónyelvi], így ezt egy másik regionális köznyelvből 
kölcsönzi. (Ez van pl. nálam, ebben az esetben én valóban kettős 
"nekiszegez ~ nekiszögez" alakot használok: az első formát vettem át, a 
második pedig a "szög" szó hasonlító hatása miatt van kialakulóban. De 
ilyen az adott nyelvváltozatban endogén szó esetén nemigen fordul elő.)

  Ha megvizsgálnánk a "szög ~ szeg" eloszlását és összehasonlítanánk a 
"szöglet ~ szeglet"-tel, nem biztos, hogy a két adat azonos lenne: mivel 
ezek eltérő nyelvi szintekhez tartoznak. A "szög ~ szeg"-gel talán jobban 
korrelálna a "bögy ~ begy".


>  - Dugonics András: délkör, egyenlet, gömb, gyök, _szög_, köb, kör,
> különbözet, hasáb; 

  Azért annyit hozzátennék, hogy Dugonics csak a köznyelvi "szög" 'hegyes 
kapcsolóelem' szót alkalmazta matematikai 'egyenesek által bezárt hajlat' 
értelemben. Neki ez a kettő még azonos volt, a különbségtétel -- ha van --
 másoktól, későbbről ered.