Az 5-ös Számú H-Kulcs!
(-Ez az írás a megelőző öt cikk figyelembe vétele nélkül
csak részlegesen érthető és hasznosítható.-)
Ez a Kulcs már nem babra, hanem immár zsebre megy, sőt
banxámlára. Ha pusztán csak elmondanám a Kulcsot, de nem
hoznék éles, aktuális példákat, akkor nem látszana a
rendkívüli ereje.
Az emberek abban az érzéki csalódásban élik le az egész
életüket, hogy a gondjaiknak egy csapásra kellene
megoldódniuk, holott a viszonylagos rekordgyorsaság varázsa
leginkább erről az 5-ös Számú Kulcsról szólna. A
rekordgyorsaság pedig egészen konkrétan arról szól, hogy
gyakoroljuk minél többen az 5-ös H-Kulcsban mint mintában
koncentrálódó bölcsességet. A mintát, amely az újabb minták
önismétlődését generálja és regenerálja. Ez a Kulcs
egyaránt érvényes egyéni, kisközösségi és társadalmi
léptékben, gazdasági és párkapcsolati értelemben, vagy
éppen a magánélet bármely egyéb rejtett szférájában.
Az 5-ös Kulcs arról szól, hogy az életünkben mindig egyre
kevésbé rossz, de még mindig láthatóan és egyértelműen
rossz helyzeteken keresztül halad a tökéletesedés útján.
Nekünk pedig súlyoznunk kell. Bizony meg kell tanulnunk
súlyozni, és jól kiválasztani és el is fogadni a soron
következő (-sajnos még mindig-) rossz helyzetet, amelyben
azonban máris leshetünk a még kevésbé rossz, de még mindig
láthatóan rossz helyzet irányába, hogy az mikor és hol
bukkan fel végre. Ha pedig felbukkan, akkor majd ismét
súlyozunk, lépünk, és máris egyre kevésbé slamasztikás
helyzetekben találjuk magunkat.
Ha valaki olvasván azt gondolja, hogy „de hisz ezt én is
tudtam”, akkor bravó : ez csak azt igazolja, hogy a markáns
minták transzcendensen is erősítik egymást. Azonban
meglehetősen ránk fér, hogy a klasszikus hírláncok hátán is
erősödjön ez a minta.
De nézzük csak, hogy mekkora figyelmet érdemel ez az
úgymond „egyszerű” Kulcs. Ha egy vállalati nagyfőnök nem
gyakorolja ezt a nézetet, nem ezen a szemüvegen keresztül
tekint a napi kihívásainak mindegyikére, akkor rövidesen
ugyanaz történik majd a rá bízott gazdasági egységgel, (-
benne minden munkavállalói sorssal-) ami pl. egy hörcsög
szellentésével történne a hurrikánban. Az elmúlt
évtizedekben, főleg a legutóbbiban olyan kommunikáció áradt
ránk a médiából, amely alaposan belekeverte önmagát annak a
gyanújába, mint ha ki akarná sikkasztani vagy rekeszteni
ezt a fajta alap-bölcsességet a társadalmi és a közösségi
kommunikációból, illetve az egyéni megfontolási
mechanizmusok rejtett forrásaiból. A legmagasabb
öngyilkossági arány az 5-ös Sz. H-Kulcs mintáinak
elsikkadásával és elsikkasztásával magyarázható a
legegyszerűbben, ámde a leghatékonyabban. Gondoljunk csak
bele, hogy aki érti e kulcs „csízióját”, majd pedig
szándékosan olyan kommunikációt folytat, hogy az illető
nehogy ráharapjon az ilyen fajta amúgyis nehezen
felismerhető mechanizmusok ízére. Hát ilyen egyszerű a
fekete mágia. Én azonban most is megerősítem, hogy aki
ilyen kiforgatott ellen-mintákat követ, akár pl. ösztönösen
is, az valójában egy gondolat-kísérlet felségterületére
lép, hogy na vajon gyúlékony-e a test víztartalma, avagy
mégsem gyúlékony az a fránya vizecske, ami ki-be közlekedik
a testnyílásainkon keresztül…
Akinek pl. találmányok vannak a kezében, annak a számára a
minimum követelmény, hogy tudatosan és koncentráltan itassa
át a további megfontolásait ezzel a Kulccsal.
Ezt a Kulcsot nevezhetjük még „a belátás és rálátás
Kulcsának”, illetve „a változásban maradás Kulcsának” is.
Nélküle iszonyatos kétségbeesés a mindennapok minden
pillanatának osztályrésze, akár még egy kastély
díszvendégeként is. Vele viszont izgalmas játszma az élet,
akár még egy hadifogoly-táborban is, ahonnan pl. ugyebár
meg lehet szökni…. De nézzük csak a Kulcs életszagú
példáit, amelyekből aztán egyre lemérhetőbb lesz a „súlya”
is.
Ugyebár Einsteinről minimum köztudott, hogy több nagyon
okos beszélgetőpartnere volt, akiknek a tudásában jókat
mazsolázhatott az öreg. Az ő Életműve csodálatos, csak hát
ordít róla, hogy az egy nagyon jól megszervezett agytröszt
össz-termése, és nem annak, hogy egy okos öreg tök-egyedül
csücsült a laborjában, és néha kimászott a nyilvánosság
elé, hogy beszámoljon arról, hogy hol is tart éppen. Oké,
szavazzuk meg az öregnek, hogy ha megnevezte volna, és
valamiért be is emelte volna a „társalkodó” partnereit a
reflektorfénybe, akkor az valami miatt rosszabb megoldás
lett volna annál, mint ahogy végülis cselekedett. Spongyát
rá!
Endre teljesen jogosan vetette fel a találmány-jegelés
gyanújának komplex problémakörével kapcsolatban, hogy a
hiszékeny gazdagokat nem nyúlhatják le a kókler ál-
feltalálók. Nézzük meg ezt a helyzetet az 5-ös H-Kulcs
szemüvegén át. Az egyik szélsőséges esetben az igazi
feltalálók tömkelege támogatás nélkül marad, csak mert néha
egy-két kókler tényleg lenyúlt néhány hiszékeny gazdag
embert. A Bioszféra pedig szétsorvad a találmányok
hiányában. A másik esetben pl. megkezdik az arra méltó
körök a kiosztó típusú ciklusukat, amikor boldog-
boldogtalan feltalálónak álcázva magát lenyúlhatja a közös
bő forrásokat. Igenám, de a valódiak is pénzhez jutnak, és
előbb-utóbb sokszorosan jobb helyzetet teremtenek, mint ha
eltemették volna őket a találmányaikkal együtt. Még akkor
is jobb helyzetet és összképet teremtenek mindnyájunk
számára, ha a nagyhatalmúak csak későn kapnak észhez a
kóklerekkel kapcsolatban. Természetesen ciki helyzet, hogy
sok kókler eleinte lenyúlja a kényelmes nagyhatalmúakat az
igaziak árnyékában, de még mindig ez a lényegesen kevésbé
szar helyzet ahhoz képest, mint ha egymásra vicsorogva
lassan mindannyian megdögledeznénk; - hát lám így néz ki,
ha mérlegre helyeztük az egész komplex problémát az 5-ös
Kulcs bölcsességének megfelelően. Tehát Endre megjegyzése
igaz és jogos, csak egy a baja: egyelőre hiányzik belőle az
5-ös H-Kulcs bölcsessége. Ez azonban nem Endre szégyene,
hanem a nagyhatalmúaké, hogy még akkor is csak noszogatásra
találnak rá erre a bölcsességre, (-vagy még akkor sem”?”-)
amikor már a koporsófedél éppen majdnem a fejükre veti hűs
árnyékát….
Ami a kóklereket illeti, a kutatási tervek elbírálásával
kiszűrhetőek; - csak hát ugyebár éppen ezt a menetrendet
szokták a másik tudásának lenyúlására használni.
Aki pedig nem jutna semmire a kapott támogatással, az is
eljut valameddig, ahonnan majd másvalaki egyszer továbbjut.
De jelenleg a bankok ezzel nem foglalkoznak, miközben az
újabb készpénzmennyiség kibocsátásának egyedül a pártok
képezik az ún „emissziós pontjait”. A feltalálóval pedig az
történik, ami panaszok elhangzottak a listán. Itt nem a
feltalálók egyenként való elbírálásának szemüvegén
keresztül kell néznünk, hogy kókler-e vagy sem, hanem az
összeset meg kell támogatni.
Nem véletlenül írtam, hogy régebben ugyanazon 5-ös Kulcs
szemüvegén át tűnhetett igenis kisebb kockázatnak jegelni a
találmányokat, és ha ezzel védekeznek a jég alóli tényleges
kiemelésük pillanatában, akkor spongyát az eddigi
turpisságokra. De ha esetleg nem értenék, hogy most már
annak kisebb a kockázata, ha mégis kiemelik a jég alól
őket, akkor nem is tudom, hogy mi a keserves búbánatos
dumát tudnék kitalálni, hogy feleslegesen ne terheljem a
légkört stresszel….. Ekkor már a víz „gyúlékonyságának” a
felségterületén vagyunk, de ez a 4-es Kulcs problémaköréhez
tartozik.
Vagy vegyük pl. az én helyzetemet a lévitucok és az egyéb
Hit-alapúvá (-sőt az alá*-) visszasüllyedő hajdani Tudás-
alapú papi rendek felé folytatott kommunikációimat. (-*Ide
értem pl. a „homo szcientologikusz rabszolgikusz”-okat is.-
) Számomra rémségesen szar helyzet, hogy a lévitucok
kiosztó típusú ciklusának megkezdéséről kell pofáznom, de
még mindig ez a kevésbé szar helyzet mindnyájunk számára (-
benne az én számomra is-) ahhoz képest, ha a Kulcsok
birtokában elmennék Jónás prófétát játszani a cethal
pocakjába, vagy Illés módjára kifutnék a pusztába; - aki az
Égből a saját maga által lebocsátott tűztől
megijedve „lelécelt” a tetthelyről…
Vagy vegyünk egy igazán kényes, ámde sajnos eszméletlenül
aktuális példát : Az egyszerű zsidóság számára rémségesen
szar helyzet felszámolni a lelkiismeretükben a lévitáktól
való gondolati és megfontolásbeli függőségüket (-e sorok
születésekor szabályszerű tömeges orvosi dependenciáról van
szó-). De bizony még mindig ez a kevésbé szar helyzet a
számukra ahhoz képest, mint ha nem szenvednék meg ezt a
lelkiismereti önállósodást. Átmeneti kapaszkodónak magukat
a H-Kulcsokat tudom felkínálni. A lévitucoknak pedig
eszméletlenül szar beismerni önmaguknak, hogy elbuktak a
történelmi menetelésben, de bizony immár tartósan ez a
kevésbé szar helyzet a számukra ahhoz képest, mint ha azt
szajkóznák, hogy „nembuktunkel, nembuktunkel,
nembuktunkel…...” Minden Tudás-alapú papi rend elbukik
egyszer, erre a druidák 1550 évvel ezelőtti bukása az
időben hozzánk legközelebbi példa, illetve még az előtt az
egyiptomi papság bukása a Mózes által vezetett lázadás és
kivonulás előtt. Ilyenkor sokkal kevésbé szar (-értsd, az 5-
ös H-Kulcs bölcsességével egyedül harmonizáló-) verzió,
hogy csak azt nézzék és csakis azzal „takarózzanak”, hogy
az ilyen papi rendek vesszőfutása nem olyan, mint a staféta-
futóé, aki tudja, hogy X km. után biztosan leváltják. Hanem
mindig a történelem méri le, hogy hány évszázad vagy
évezred (-hány képletes „kilométer”-) megtétele után buknak
orra elkerülhetetlenül, mint a kaszkadőr lova a western-
filmben. De a bukásuk elkerülhetetlen, csak az idő és a
felmutatott hajdani referenciák mennyisége az egyetlen
kapaszkodó a becsületük és befolyásuk temetési menetén. No
persze ezt a csúnyácska tényt sokszorosan ki tudják
szépíteni a kiosztó ciklus megkezdésével; - de ha nem
teszik meg, hát akkor roncsolódjon a homeosztázisuk a
stressz szokásos pszichofiziológiai érvényesülési hídján
át; - miközben az emberek a kaftánjukra szarva, a taknyukat
a szakállukba fújva maguk egyengetik az életüket a kezükben
a H-Kulcsokkal…. (-Ugyanis ha egy akármilyen példabeli
nagyhatalmú szervezet nem áll ki e találmányok mellett,
akkor nyilván bele esik abba a gyanúba, hogy vagy éppen ők
jegelik, vagy a jegelőktől erős függőségben tengődnek.-)
Itt most megérkeztünk a 4-es H-Kulcshoz. Ugyanis nem lehet
az a célom, hogy ezek a konfliktusok ténylegesen meg is
történjenek, csakis az, hogy ezek a hangsúlyozottan elvi
eshetőségek összehasonlítási alapként lebegjenek a
megtörténhetőség síkján, szelíden visszacsusszanva a meg
nem történhetőség felé…; - miközben elhúzzuk a függönyt, és
lám itt a küszöbön az Aranykor. A feltalálók még a
kóklerekkel együtt is ennek a csalhatatlan előhírnökei.
Legeslegvégül azt a példát szeretném felhozni az 5-ös Kulcs
gyakorlati hasznára, hogy fel kell ismernünk, hogy ennél
a „demokráciánál” pl. még egy legitimista királyság is
jobb, amikor a királyt a népből választják. Én magam
királynő-legitimista vagyok, mert MA még ez is egy kevésbé
rossz megoldás, mint a király-legitimizmus. Csak az 5-ös
Kulcson keresztül szemlélhető korrektül, hogy a „szeretett”
politikuskáink az egymásnak való betartás szemüvegén
keresztül néznek mindent, így aztán a közszolgálatra, mint
a tulajdonképpeni feladatukra magasról tojnak. Itt az
ideje, hogy a saját szemüvegüket a H-Kulcsok szemüvegével
hasonlítsák össze, elvégre ki más felelős a Bioszféra
fennmaradásáért, mint a politikusok és a pénz-definiálók.
A legjobbakat kívánom! Dr(-uida-) Tom
|
