A légiutas-kísérők időnként komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a
>> repülés
>> előtti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki un, egy kicsit
>> szórakoztatóbbá tegyék. A következők valóban elhangzottak a
fedélzeten:
>>
>> "A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülőgép
> elhagyása
>> csak négyféle módon lehetséges."
>>
>> "Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen;
akinek muszáj
>> rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd
kikísérjük a
>> repülőgép szárnyára."
>>
>> "A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik
a
>> mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet."
>>
>> "Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekből
>> oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják
meg, és
>> helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak, előbb
saját
>> maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak,
döntsék
>> el, melyiket szeretik jobban."
>>
>> "Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történő
> kényszerleszállás
>> esetén vegyék őket magukhoz a jókívánságainkkal együtt."
>>
>> Leszálláskor:
>> "Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz minden
holmijukat.
> Amit
>> itthagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között.
>> Kérjük,
>> hogy gyereket, feleséget ne felejtsenek itt!"
>>
>> "Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania."
>>
>> A pilóta közleményei:
>> "Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kísérőink... Sajnos
> azonban
>> ezen a járaton egy sincs itt közülük."
>>
>> "Emberek, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt
kikapcsolom
> az
>> "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak,
de kérem,
>> maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy
kicsit
>> hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az
>> befolyásolja a repülési pályát."
>>
>> "Az érkező reptéren 25 fok van némi szakadozott felhőzettel, de
>> megpróbálják összefércelni őket, mire odaérünk."
>>
>> A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény
leszállást
>> követően egy utaskísérő szájából:
>> "Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell
mondanom,
>> hogy nem a légitársaság hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is
az
>> utaskísérők hibája volt... ez a beton volt!"
>>
>> A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines járaton történt, egy
>> nagyon szeles és dobálós napon. A végső egyenesben a kapitány
keményen
>> küzdött az elemekkel, majd úgy tette le a gépet, hogy szinte
>> belereccsent.
> A
>> légiutas-kísérő közleménye:
>> "Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Amarillóban. Kérjük,
maradjanak
>> ülve
>> bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a kijárathoz gurítja azt, ami a
>> gépünkből megmaradt!"
>>
>> Egy másik, korántsem perfekt leszállás után ezt hallhatták az
utasok:
>> "Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg Kenguru kapitány a
terminálhoz
> szökdel
>> velünk."
>>
>> A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz.
A
>> légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell
állnia,
> és
>> mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy
>> társaságunkkal repült". Egy ilyen leszállás után - mesélte - kínos volt
>> az
>> utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg
kommentár nélkül.
>> Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, öreg hölgyet bottal a
>> kezében.
>> - Fiam, kérdezhetnék valamit? - így a néni.
>> - Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem
megkönnyebbülten.
>> - Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?
>>
>> - Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha
> óhajtják,
>> kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben. Az utasok kiszálltak,
csak
> Ray
>> Charles maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is megkérdezte, nem
óhajt-e
>> járni egyet.
>> - Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné
egy rövid
>> sétára - felelte ő.
>> A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt mondják, órákba telt,
mire
> az
>> utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután
látták,
>> hogy a kapitány napszemüvegben, vakvezető kutyával sétál...
>>
>> A gép már jó hosszú ideje várt felszállási engedélyre, amikor a
kapitány
>> végre felvette a mikrofont, és így szólt:
>> - Elnézést kérek a késlekedésért, de elromlott az a gépünk, amely a
>> csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fülüket letépkedni,
úgyhogy ezt
> most
>> a földi személyzet kénytelen kézzel csinálni.
>>
>>
>
>
|
