Kedves Listák!
A logikai egyenletek lehetnek induktívak és deduktívak. Az induktív
logikai egyenlet tipikus példája, hogy pl.: „Reggel van. Éhes vagyok,
este jó volna jóllakva lefeküdni. Közép-távon jó volna házasodni is,
úgyhogy nem csak valami pénznek kellene napközben eljutnia hozzám,
hanem az esélyek trendjének sem szabad kifutnia a kezem ügyéből….”
A deduktív logikai egyenlet ezzel szemben a keretszempontokról szól.
Úgy vélem, hogy a logikai egyenletek igazán tipikus és aktuális trendjeit
elég jól beleltároztam. A kétfajta logikai egyenletben talán csak az
egyenlőségjel a közös, no meg a logikumok. A deduktív logikai
egyenletben mindig van egy STABIL ADAT az egyenlőségjel után, és
ez a FENNMARADÁS. Sőt a Fennmaradás, és a Megdicsőülés Ideálja felé
való araszolás is; - mert micsoda fennmaradás az, amelyik az
orkánerejű szélben a sötétben egy szakadék szélén táncol. A
Megdicsőülésben kikapcsolják a szelet, felkapcsolják a villanyt, és a
szakadék fölé is hálót feszítenek. Ami pedig a táncot illeti, ha Lucifer
zeneszerző lenne, bizonyára a gyászindulót rock-osítaná, aztán
nyugdíjba vonulna.
Tehát kísérjen bennünket az a folyamatos gondolat, hogy az
egyenlőségjel után ott volt és marad stabil adatként a Fennmaradás. Ez
az egyetlen egy titka annak,
- hogy azokat írtam az írásaimban, amiket írtam,
- és hogy olyan (-állítólag-) „lehengerlő” stílusban írtam
némelyik gondolatot.
Inkább a Fennmaradás alapelve hengerelje le azt, ami nem fér vele
össze, semmint hogy ez a dolog pont fordítva történjen. A Megdicsőülés
és a Kollektív Fennmaradás van az én logikai egyenleteim fókuszában; -
illetve másokéban is erre fókuszálok, ha én leltározom őket akár
virtuális, akár valós időágakon. Az az igazság, hogy észrevettem, hogy
a logikai egyenletek többségének van egy lezáratlan és bizonytalannak
tűnő vonatkozása, kilógó ’nyúlványa’. Nem mondanám,
hogy ’féregnyúlványa’, mert a ’nyúlvány’ vagy ’zárvány’ szavak jobban
illenek rá. A kémiából átvéve a „szabad gyök” kifejezése is prímán illik
rájuk. Ezeket kell egymással rövidre zárni bizonyos konstruktív kulcsok
szerint, és a világ ellenállhatatlanul megjavul, majd fokozódik benne a
Megdicsőülés is. Ezeket kezdem el kiáramoltatni a közeli jövőben.
Lesznek olyan elvek és fogások, amiket csak velem együtt lesz
tanácsos használni, de a többségük nélkülem is használható. Ez
utóbbiak közül már említettem, hogy amikor az emberek útjai elválnak,
akkor vagy meg kell áldaniuk, vagy meg kell átkozniuk egymást. Aki
megtagadja az elválás előtt a teljes körű korrekt időág-leltárt, azt meg
sem kell átkozni, legfeljebb emlékeztetni lehet rá, hogy ezzel önmagát
teszi átkozottá. Ezeknek a mostanság jellemzően esedékes időág-
leltáraknak az a közös jellemzőjük, hogy mostanában egyensúlyozódott
ki bennük az egyenlő méltóság legmagasabb esélye. Később ez
amortizálódni fog, legalábbis a tortúrás jellege növekedni fog.
A másik ilyen téma, hogy a zsidó-nemzsidó mágia-háború helyébe a
zsidó-nemzsidó férfi-szolidaritásnak kell belépnie. Ha ez nem menne
magától, akkor ez az a téma, amelyben eleinte tanácsos lesz az én
mindkét oldalról kényszerítő mágiámmal való együttműködés. Előbb
azonban hagyjunk neki időt, hogy ez a fajta helyettesítő
szükségszerűség és vészteher hárító trükk mekkora mértékben akar
önmagától végbemenni. Ennek a merőben új fajta, (-ha úgy tetszik ’új-
generációs’-) teljes körű férfi-szolidaritásnak természetesen a Globális
Férfi – Nő Közmegegyezést kell céloznia és stimulálnia.
Tehát logikai egyenlet-rendszerek nyúlványait, szabad gyökeit fogjuk
egymással rövidre zárni, és megjavul a Világ. Ez a dolga. A próféták
megjósolták, a druidák nyélbe ütik.
A lehető legeslegjobbakat Mindenkinek!
PhD
|