Jonh támasztja a kerítést, nézi ahogy szomszédja gödröt ás a kertben,
átszól:
- Mit ásol Tom?
- Megdöglött az aranyhalam, azt temetem.
- Nem lesz az túl nagy gödör egy aranyhalnak?
- Nem, mert benne van a macskádban...

MADÁRTRAGÉDIA.

              DENNIS  SUGAR  Y  FRANK.





Régen nem észleltek ilyen hideg telet
A hömérö mutat minusz huszonhetet

Az utakat végig belepte a hó,

Milyen szép is ez a fehér takaró.



Az út felett egy  éhes kis madár repül

Sem morzsa, sem mag itt eléje nem kerül.

Az éhtöl szegényke, majd nem el nem terül

Így holdfáradtan egy száraz ágra leül.



Borzong a hidegtöl, tolla alig mozog

Nem dalol már többé, csak a gyomra korog.

Szárnya alá csúszik a gyilkoló hideg,

Ettöl lesz két lába és a teste rideg.



Nem bírja már tovább, leesik a fáról

Hideg havon fogja a halálos mámor.

Behúnyja két szemét és várja a halált

Nem csörgedez vére, szívverése megállt.



Ekkor ér az útra egy kis csorda tehén,

Néha meg-megállnak hazafelé menvén

Az egyiknek lassan  elcsúszik a farka

A kis madártestet trágyával takarja.



A kis madár teste lassan felmelegszik

Megmozog egy kicsit, lám élönek tetszik.

Kibuvik a sárból és el kezd ugrálni

A melegtöl  ismét tud a két lábán állni.



Rossz sorsa azonban be nem fejezedet

Az út másik végén egy macska közeleg.

Látja onnan a kis madarat a macska

Csak egy ugrás és a fejét leharapja.







Kis lelke felszáll a madármennyországba

Ez volt a kis madár  bús tragédiája.



Olvasóm, ki tudod, hogy fentebb mi történt

Gondolkozzál ezen és vond le a törvényt.

Tanúlság az annak, aki nem egy marha:

NE UGRÁLJON SENKI, AKI LE VAN SZARVA.



(Ezt a “verset” tizenkét éves koromban követtem el.

Most találtam régi papirok között.)



Benidorm, 1-Nov-03.

2 oldal –246 szó –1.184 betü –1.398 betü és köz – 56 sor.