Kedves Otthonkasok!
Megjottunk Parizsbol, Zsuzsa, elunk, Maria, elunk, Timea meg
elszaladt elolunk Keszthelyre, de o is nagy frankofil, majd
elolvassa, ha visszajott.
Ez a level igazabol a nemzeti unnepekhez kapcsolodott volna,
hiszen julius 14-et toltottuk Parizsban, de aztan az
unnepsegekbol nem lattunk sokat, igy ez csak olyan szokasos
utibeszamolo lesz... de sorjaban.
Szoval milyen Parizs? Nagy. Nagyon nagy. Eszmeletlen nagy. Pentek
delutan erkeztunk, eleg konnyen megtalaltuk a magyar fizikus
kollega kolcsonlakasat az egyik elovarosban, de este nem birtuk ki,
a gyerekeket otthagyva, meg visszavonatoztunk a ferjemmel korulnezni,
baratkozni a varossal. Elgyalogoltunk a Notre Dame-tol a Louvre-ig,
ami a terkepen egy apro sarka Parizsnak, de eltartott egy fel oraig,
ebbol aztan megallapitottuk, hogy nagyszeru otlet volt az a mindenre
ervenyes berlet, amit rogton a palyaudvaron megvettunk. Meg azt is,
hogy nagyon kell valogatnunk, ha barmit is igazan latni akarunk.
Szombaton azzal kezdtuk, hogy kimentunk Versailles-ba, aztan ott is
toltottuk az egesz napot. Fantasztikus hely. Kepzeljetek el egy
akkora kastelyt, amekkorat csak el birtok kepzelni, jo, es most
kepzeljetek el egy otszor akkorat. Csak az alapturat abszolvaltuk,
tukorterem, a kiraly es kiralyno "nyilvanos" lakosztalyai, mar ez is
elkapraztatott, de aztan a park! 800 hektar, ha ez valakinek mond
valamit, akinek (mint nekem) nem, annak annyi informacio, hogy 40
percet alltunk sorba a kastelynal, bent is rengeteg ember volt, es
valoszinu, hogy utana mindenki a parkba ment, ennek ellenere szinte
egyedul ereztuk magunkat, ugy felszivta az embereket az a hatalmas
terulet. Ugy van megtervezve, hogy mesz, mesz, aztan befordulsz
valahova es egy gyonyoru kis belso kertben talalod magad, szobrokkal,
szokokuttal, oszlopsorral, mikor mivel, es nem latsz ki belole,
az az erzesed, hogy ezt direkt Neked telepitettek oda. A szokokutak
sajnos nem mukodtek (vasarnap jaratjak csak oket nehany ora hosszat,
kulon belepodijert, kulonben nem birnak vizzel), de meg igy is
elkepeszto az egesz. Aztan a kis kastelyok. Ez a XIV. Lajos ugy
csinalta, hogy volt neki az a nagy kastelya reprezentalni, de meg
kellett egy olyan, mint a hetvegi haz, ahol csak egyedul lehetett
(ja meg volt egy bizonyos Madame Maintenon is), ezert epitett egy
masikat, a Grand Trianont. XV. Lajos Madame Pompadourt mar betelepitette
a nagy kastelyba, de kulonbozo masik madame-oknak megepitette a
Petit Trianont. (Az unnepre valo tekintettel elfeledkeztunk a
magyar tortenelem kevesse boldog pillanatairol, es megprobaltuk
magunkat inkabb a Lajosok koraba beleelni.) De kesobb, XVI. Lajos
alatt Marie Antoinette-nek meg ez sem volt eleg, mert Rousseau utan
o mar termeszetet es romantikus paraszti idillt akart, ezert aztan
epitettek neki egy meg kisebb kuriaszeru kastelyt, amit egy kb. 12
hazbol allo igazi falu vett korul, telepitettek oda teheneket meg
tyukokat meg szamarakat meg diszparasztokat, hogy ha a kiralyno
kinez az ablakon, legyen miben gyonyorkodnie. (14 eves Kristof
fiam meg is jegyzi, hogy azert pazarlas ennyi kastely ilyen
keves embernek, mire a batyja lekommunistazza. Mondja valaki,
hogy a kamaszok nem szorakoztatok.) Az epuletek
szinte elvesznek a parkban, egesz nap jarkaltunk es gyonyorkodtunk
bennuk, aztan nagyon gyorsan este lett, sajnos, es menni kellett.
Vasarnapra a Louvre-t vettuk tervbe, mert pentek este kineztuk, hogy
akkor olcsobb, de ezt masok is eszrevehettek, mert akkora sor volt,
hogy ugy gondoltuk, ha az ido penz, vegul is nem eri meg a kulonbseg.
Ezert a muzeumlatogatast elhalasztottuk masnap delelottre, a julius
14-i katonai parade idejere, es elindultunk a Champs Elysees-re. Ez
volt az egyetlen nem tul jol sikerult programpont. En vagyok az
egyetlen a csaladbol, aki mar volt Parizsban, egyszer dolgoztunk itt
egy kollegammal, csak nehany napot, de akkor latastol mikulasig, es a
vendeglatonk, nagy parizsi lokalpatriota, ejszaka hurcolt minket
varost nezni. Emlekeimben egy ilyen keso ejszakai Champs Elysees elt,
fantasztikus volt a kivilagitott diadaliv, az, hogy mennyien voltak
meg az utcan, nyitva voltak a cafek, meg is lettunk hiva valamire,
mar nem emlekszem, mi volt, talan pizza, de nagyon jol esett. Ehhez az
emlekhez nem ert fel most a 30 fokos hosegben, csucsforgalomban pompazo
sugarut, az elegans parizsi nok nem voltak sehol, mind elment a Rivierara,
volt helyette sok japan turista elegans fenykepezogepekkel. Meg a cafekat
sem volt kedvunk kiprobalni, hat savnyi forgalom zaja meg kipufogogaza
kozepette nem esett volna igazan jol kiulni a jardara. Ugyhogy a
szendvicseinket elfogyasztottuk a Tuilieriak kertjeben, es irany a
Montmartre. Ez mar sokkal jobban tetszett, itt is volt nyuzsges, de
itt mar voltak franciak is, a Sacre Coeur templom korul rengeteg fiatal,
akrobatak, mutatvanyosok, korbejartuk a portrefestoket is, talaltunk egy
jopofa fagylaltozot, aztan lesetaltunk a dombrol (150 m, Parizs
legmagasabb pontja!) es bezuhantunk egy metroba.
Masnap Louvre, bejutas konnyen, gyorsan, kimenni meg valahogy nem
akarodzott. Csak az olaszokat akartuk megnezni, aztan csak meg a
hollandokat, de aztan meg belebotlottunk az etruszk vazakba is, meg
egy-ket belso udvarba francia szobrokkal, meg III. Napoleon
lakosztalyaba, meg meg.. el lehetne ott nezegetni tobb honapig.
Valahogy meggyoztuk magunkat, hogy egy-ket
helyre meg el kell mennunk, ha mar Parizsban vagyunk, ugyhogy
indulas tovabb, Notre-Dame (imadom a roman-gotikus templomokat, ha
mar nalunk csak mutatoba maradt, legalabb kulfoldon igyekszem
gyonyorkodni bennuk), aztan Eiffel torony. Az elotte/alatta levo
Mars-mezorol szoktak az esti tuzijatekot nezni. Tizenegykor kezdodik,
hetkor mar alig ferunk ki a metrobol, a kijaratnal felirat, hogy
ejfel utan mar nem garantaljak a transzportot. Mi elegge kint lakunk,
masnap reggel hetkor indul a vonat a Gare de Lyon-rol, nem szeretnenk
a varosban tolteni az ejszakat, a gyerekeket is sikerul lebeszelni.
Helyette meg elmegyunk setalni a Boulevard Saint Michelre ("Parizsba
tegnap beszokott az osz"), meg a Quartier Latinba. A Sorbonne teren
vegre megtalaljuk A CAFET, kis kapolna elott, olyan igazi altalunk
elkepzelt parizsi hangulat, a kerthelyiseg elott zeneszek, tancosok,
bent meg fagylalt, sor, kave. Gyors szamvetes, kinek mi tetszett
legjobban:
ferj: Versailles (toronymagasan)
Lorinc (18): Sacre-Coeur es Montmartre (valoszinuleg az lett volna
a legjobb, ha nelkulunk, de ezt nem mondja, tul udvarias)
Kristof (14): "az, hogy harom napig egyutt voltunk negyen es nem
mentetek dolgozni"
Nekem meg az, hogy lattam, hogy nyilik ki a gyerekeim szeme a vilagra.
(Kisgyerekesek, ne feljetek attol, hogy felnonek, nagyon jo az is!)
Mindenkinek tovabbi jo nyari elmenyeket:
Kamaras Kati Lausanne-bol
(ahol a gep epp rendetlenkedik, ezert a budapesti email cim)
|
Zsuzsa irta:
"Delelott indultunk el,kellemes 25C melegben,kek-eg,barany-felhok :),s minden
tokeletes volt,ameg a rendorauto szirenaja es villogo lampaja meg nem
allitott bennunket.Kiderult,hogy 80 merfoldes sebeseggel haladtunk azon az
utszakaszon, ahol csak 65 van megengedve.Bunbanoan,szomoru keppel "elnezest"
kertem a rendortol, hogy ilyen figyelmetlen voltam (ja azt meg
megemlitem, hogy mini-szoknya volt rajtam!)
es megigertem,hogy Soha Tobbet ilyet nem csinalok,s kepzeljetek nem
buntetett meg
a gyorshajtasert,100 dolarral lettem gazdagabb!+ilyenkor a
kocsi-biztosito is
3 evig dragabban biztosit be,mert ugye "veszelyes"vezeto vagy.
Meg is fogadtam,hogy ma nagyon betartom a sebessegi korlatokat,nem szabad a
tuzzel jatszani."
Igen, a mini-szoknyanak sok elonye van. Engem meg soha nem engedett el a
rendor amikor egyedul voltam a kocsiban. Egyetlen egyszer usztam meg
buntetes nelkul, amikor a felesegem ult mellettem es jol lebarnitotta a
rendort, hogy en nem is vezettem tul gyorsan, es ha a rendor nem ugy
gondolja, akkor bizonyitsa be. Ugy latszik a rendor nem me'rte olyasmivel a
sebesseget ami rogzitette volna, vagy mas okbol nem tudom, de nagy
kegyesen elengedett. Ha egyedul lettem volna biztosan nem tette volna meg.
Kulonben a felesegemmel az is megtortent, hogy amikor athajtott egy piros
lampan, a rendor megallitotta es kerte a jogsijat. O meg csak kedvesen
mosolygott es mondta, hogy nincs neki. Nem is volt, csak egy masik
allambol, ami mar lejart. Mivel igy meg ha akarta volna sem tudta volna
a rendor felirni, hat elengedte. Vagy talan csak nem akarta a velejaro
kellemetlensegeket, mint bevinni a rendorsegre, lenyomozni, stb.
Ugy hogy kedves Zsuzsa csak nyugodtan hajtsal es ne torodj tulsagosan a
sebessegmerovel. Es mi sem banjuk a mini-szoknyat latni :). Ha lenne
valami komolyabb esely arra, hogy egy rendorno allit meg, talan en is
mini-nadragban vezetnek.
Ennek ellenere biztonsagos vezetest ajanlok mindenkinek.
Attila - aki ritkan ir de (majdnem) mindent elolvas.
|
