Kedves Odette,
elore bocsatom, hogy en rendszeresen olvasom a Nok lapjat, es a beirt
cikkeket mar olvastam az ujsagban. Az apas szulesrol irt cikkre me'g
hivatkoztam is, amikor a temat szobahoztam, bar lehet, hogy nem irtam
meg, hogy a Nok lapjaban olvastam, csak annyit, hogy olvastam ilyet
is. Az orokbefogadott kislany tortenete viszont valahogy nem hiteles
nekem. Mar akkor se stimmelt, amikor eloszor olvastam, de most a
kerdeseid nyoman kezdtem keresgelni, hogy mi nem kerek a tortenetben.
> Ami engem felhaborit es nagyon elgondolkoztat, hogy a
> "kedves" holgy, aki keretlenul beleavatkozik egy csalad
> maganugyebe, ezt miert teheti buntetlenul? Ha valakit
> nem fizikailag tesz betegge valaki, hanem lelkileg, ez
> miert nem buntetendo cselekmeny? A fizikai bantalmazast
> bunteti a torveny, ezt miert nem? A nyilvanvalo anyagi
> karait a csaladnak, ki teriti meg? Persze nem ez utobbi
> a legfontosabb. Az mar megint egy masik kerdes, hogy
> helytelenul tettek-e a szulok, hogy nem ugy neveltek a
> gyereket, hogy tisztaban legyen az orokbefogadasaval.
> Kivancsi vagyok a velemenyetekre.
>
Eloszor is ha tenyleg olyan nagy szeretetben neveltek a szulok, es
olyan kiegyensulyozottan elt a csalad, akkor az az uj informacio,
hogy o nem edesgyerek, nem okozhatott _ekkora_ erzelmi felfordulast.
Ha a kislany olyan kiegyensulyozott, ertelmes, ugy szereti a szuleit,
ahogy a cikkben ez szerepel, akkor annak tudataban, hogy ot
orokbefogadtak, meg jobban kellett volna szeresse a szuleit. Persze
lehet egy kisebb erzelmi zurzavar, de nem juthat el ilyen szintre.
(szerintem)
Masodszor pedig, es ez objektivebb, a szulok ertelmesek leven, vagy
megmondjak a gyereknek, hogy ot orokbefogadtak, vagy pedig ha
titokban tartjak, akkor a csaladban is ezt a tenyt titokkent kezelik.
Nem hiszem, hogy az unokatestver tud az orokbefogadasrol, plane nem
hiszem, hogy tovabbmeseli a volegenyenek, es legfokeppen nem hiszem,
hogy ha tovabbmeseli, akkor nem hivja fel a figyelmet arra, hogy a
kislany nem tud a dologrol. Egyszeruen nem eletszeru.
Es harmadszor nem hiszem, hogy a volegeny anyjanak nincs mas dolga az
eskuvo napjan, mint hogy megbantsa a kislanyt. Hiszen ha elhisszuk,
hogy a dolog igy megtortent, akkor ket lehetoseg van:
- vagy a volegeny anyja abban a hiszemben van, hogy a kislany tudja,
hogy nem edesgyereke a szuleinek, akkor is felesleges ezt szoba
hozni,
- vagy tudja, hogy a kislany nem tudja, hogy orokbefogadtak - nem
tudom elkepzelni, hogy valaki ok nelkul ilyen gonosz legyen, hogy a
fia eskuvoje napjan ilyet tegyen.
A cikkben ez igy szerepel:
"Egyszer csak odalepett hozzam Robi
edesanyja, es azt mondta: "Nem tudod elkepzelni, mit
jelent az egy szulonek, amikor a gyereke hazasodik.
Sajnalom, hogy a te mamad ezt maskepp fogja megelni,
mert egy fogadott gyerek, legyen az barmilyen kedves,
azert megis csak mas." Ezt mondta komoran, merhetetlen
sajnalat tukrozodott a szemeben. "
Ez a masodik esetet, a szandekos rosszindulatot kizarja. De meg ha
azt hinne is a mama, hogy a kislany mindent tud, akkor se erzem
eletszerunek, hogy ez igy tortenjen.
Na most persze tudom, hogy a legvaloszerutlenebb dolgok is
megtortennek az eletben, de azert azt hiszem, hogy ez a tortenet az
ujsagiro tollabol ered es nem az eletbol. (Annak a valoszinusegerol
me'g nem is ertekeztem, hogy pont akkor kesi le a pszichologus a
vonatot, amikor a kislany a vonat ele akarja vetni magat...)
Ti mit gondoltok ezekrol az ujsagokban megjelent tortenetekrol?
Meg errol a konkret tortenetrol, tenyleg megtortent szerintetek?
Sziasztok
Anna
mailto: (Budapest)
|