Kedves OTTHON-t olvasok:

A szinekkel kapcsolatban jutott eszembe. Lella lanyom meg kicsike volt,
nehany honapos, amikor felfedezte az elso szint, a pirosat. Ez igy a
normalis mondjak a gyermekorvosok, mert szuleteskor meg nem latnak a
gyerekek szineket, ugyanugy mint ahogyan nincs nyaluk stb. A hajnali
eteteshez ebredt fel es az a'gyacskaja felett levo piros csomozott fali
szonyeget nezte (direkt azt tettem oda, mert tudom, hogy az a legelso szin,
amit elenksege miatt eszre vesznek a gyerekek) Arckifejezeseben eszrevettem
a nagy erdeklodest, amivel csodalta,  azt a hihetetlenseget, hogy ilyen is
van? Valami oriasi nagy elmenyt nyujthatott neki a szin felfedezese. Nem
tulzok, de legalabb fel oraig ezzel foglalkozott. Nezte. Kozben ramnezett.
Ujra nezte, korulnezett a szobaban, hogy esetleg meg hol lat olyat. Ezt a
felfedezeset nem tudom sohasem elfelejteni. Nem zavartam, megvartam, amig
belefarad ennek a csodalataba, es csak utana kezdtem el megetetni.
Megnyugodtam, hogy latja a szineket, mert mindig feltem attol, hogy lehet
olyan betegsege is valakinek, aki csak fekete feherben lat mindent. Ilyen
van egy volt altalanos iskolai baratnomnek.

A fiamnak a legelso kedvenc szine a sarga volt. A citrom es a narancssarga
kozotti meleg sarga. Mindenutt, meg ha egy pici kis pont is volt csak sarga
azt velte felfedezni, es mar akkor is, amikor nem tudott beszelni, nagyon
megorult ennek a szinnek. Iparkodtam ezzel korulvenni. Kesobb attert mas
szinekre, mint pl. a sotetebb rozsaszin a ringloszilva bordoval egymas
mellett. Mindig is mondtam, hogy szinkorszakai vannak, mint Picasso-nak.
Szepen tudna rajzolni es a szineket egymasmelle kombinalni, de lusta, mint
a lajhar. Sajnos.

Az en gyermekkorom, kis iskolas korom meg a szintelen konyvekben telt el.
Mennyire tudtam egy-egy szines ceruzanak orulni, vagy ha szinezhettem
valamit. Nekem sokaig a cinober voros tetszett a legjobban. Otthon volt
szinekben reszunk, mert edesapam ruahfestekeket gyartott (most batyam
folytatja) es o is eloszeretettel keverte a szebbnel szebb szineket, es
nevezte el azokat.

Hat Velenceben is mi kapott meg legeloszor? A szinek. A kodbe vagy pedig a
viz parajaba beleolvadt, szublimalt szinek. Tiziano volt ennek a nagy
mestere, aki meg ezt fokozta azzal, hogy a delutani szinhangulatot festette
meg. Giambellinorol pedig nem is beszelve. Az o kepei olyan csodalatos
belso megvilagitassal birnak, mint meg semmi mase a foldon. Ma pl. meg
javaban tart a karneval, nagyon nagy a kod, de valami csodalatosan szepen
bukkannak ki itt is ott is a szinfoszlanyok. Tegnap valami nagy tomeg volt.
Ma 100.000 emberre szamitanak. Ha belegondolunk, 65.000 a lakosa Velence
tortenelmi kozpontjanak, a szigetek vilaganak. Azok jartak jol, akik nem a
hetveget toltottek, illetve toltik itt.

Udv. mindenkinek:
Izabella-Venezia