A brassói néplaptól újságíró érkezett Csíkszeredára. Kéri, mutassák meg 
neki 
a legöregebb favágót.
Amikor találkoznak, azt mondja neki:
- Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken 
át, 
s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt 
az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
- Nyolc.
- Miből?
- Gyolcsból.
- És most az új rendszerben hány van?
- Kettő.
- Miből?
- Abból a nyolcból.

A falusi doktor találkozik az utcán az egyik betegével:
- János bátyám, mit visz az üvegben?
- Hát, az igazat megvallva doktor úr kérem, egy csepp papramorgót...
- Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem iszik?
- Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet.
- Ennyit? Hát ez rengeteg!
- Nem mind az enyém, a fele a komámé.
- Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét!
- Nem lehet doktor úr, mert a komámé van felül!

A fiatal székely megveri házsártos anyósát. Az anyós feljelenti, s a bíró 
százhúsz lejre bünteti.
Csóválja a fejét a legény, s végül kiböki:
- Miért éppen százhúsz lejre büntetett bíró úr?
- Száz lej a büntetés, fiam!
- És a többi?
- Az a húsz százalék vigalmi adó.

A góbé bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova.
Gondol egyet, bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás 
sorsjegyet.
Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen.
Ötszáz lej egy jegy, és a főnyeremény egy ló.
Gyorsan fogynak a sorsjegyek.
Megtörténik a sorsolás is, és a góbé elviszi a nyertest az istállóba.
De ott már csak egy döglött gebét találnak.
- Te gazember! - dühöng a nyertes. - Egy döglött lóért fizettem én ötszáz 
lejt?
- Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszázast.
- És a többiek?
- Mit akar velük kend? Hiszen ők nem nyertek...
(merje mondani valaki, hogy nincs üzleti érzéke a székelyeknek.)

A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.
- Hogy merte megütni a feleségét? - förmedt rá a csendőrtiszt. - Hát nem 
tudja, hogy csak a
hatóságnak van joga büntetni?
- Hát nem bánom! - feleli némi tétovázás után a góbé. - Itt a botom, üsse 
maga!

A hallgatagság, a székely gondolkodásmód mintapéldája ez a párbeszéd:
- Hol a vella, lányom?
- A gereblye mellett, édesapám.
- És a gereblye hol van?
- A vella mellett.
- Ej te szamár! Hát a vella meg a gereblye hol van?
- Egymás mellett, édesapám.
(Katica, tiszta Nagyapánk!)

A kolozsvári vásárban:
- Mennyit kér ezért a birkáért?
- Kilencezer lejt.
- Hogy képes ily sokat kérni érte? Nem fél, hogy megveri az Isten?
- Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest hatosnak látja.

A lány a gyóntatószékben megvallja bűneit.
Elmondja, hogy az ördög apródonként vitte a kísértés útjára, mert először 
csak megtetszettek egymásnak. Aztán beszélgettek, majd később a legény 
meg¬ciró¬gatta, még később pedig meg is csókolta.
Végül levette a lábáról.
- De lányom - fakadt ki az öreg plébános -, amikor a heverőre feküdtetek, 
legalább akkor tudnotok kellett volna, hogy nagy bűn, amit elkövettek!
- Tudtuk mi azt plébános úr, de akkor már vétek lett volna abbahagyni!

A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg 
a 
lovat vezette.
Az eke ki-kiugrott a kemény földből. Bosszús volt a székely, szidta a fiát, 
hogy ő rontja el a szántást.
- Nem én rontom el, hanem az édesapám!
- Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna
visszafeleselni az apámnak.
- Vót is magának apja?
- Vót bizony, különb mint neked!

A szegény székely családban kihívják éjszaka az orvost. Amikor fizetésre 
kerül a sor kiderül, hogy egy fitying sincs a háznál.
A házigazda így mentegetőzött:
- Ne haragudjon, doktor úr, de fizetni nem tudunk! Azért is hívtuk éjszaka, 
hogy ne akadályozzuk a nappali pénzkeresésben...


- Csodálom kedves komám, hogy soha nem jut eszébe az a tízezer lej, amit 
tavaly kölcsönadtam kendnek!
- Már hogyisne jutna eszembe, hisz ez volt életem egyik legboldogabb napja!

- Édesanyám, miért van már olyannyi ősz hajszála?
- Azért édes fiam, mert ahányszor rossz vagy, egy-egy kifehéredik...
- Akkor értem már, hogy miért olyan ősz a nagyanyó.

Édesanyám, mit rakjak a tésztára?
- A fedőt fiam, hogy az apádnak is maradjon.

Ha nem fizet kend, az ügyvédhez megyek!
- Miért, azt hiszi tán, hogy ő fizet helyettem?

János bácsi, hallotta? Olcsóbb lett a zab! Örvend-é?
- Örvendjen a ló!

Maga ezután már sem nem pipázhat, sem nem ihat - mondja szigorúan az orvos.
- Ezt ne is mondja nekem doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem 
válok!
- No, nem bánom, egy keveset szívhat, de csak hosszú szárú pipából, mert 
így 
a méreg nem oly veszedelmes.
- Aztán nem lehetne-e inni egy kicsit, hosszú nyakú üvegből?

- Meghalt a komám.
- Hallottam.
- Kár, mert valami fontosat akartam neki mondani.
- Fontosat?
- Hát!
- Aztán mi lett vóna az a fontos?
- Komám vigyázz, mert dől a fal...


Mért jön maga bíróságra ilyen nagy fütykössel?
- Azt mondták a múltkor, bíró úr, hogy gondoskodjak megfelelő védelemről.

Mikor megcsókolt a legény, miért nem rikoltoztál?
- Amikor csókolt nem tudtam, mert foglalt volt a szám. Utána meg már minek 
rikoltozzak?

Minek teremtette az Isten a pityókát ?
- Az Úristen a pityókát a szegény embernek teremtette.
- Aztán mért?
- Hát csak azért, hogy a szegény embernek is legyen, akiről lehúzhassa 
a 
bőrt ebben az adóterhes
világban.

- Na, vetkőzzék le !
- De főorvos úr, kérem...
- Mondtam, hogy vetkőzzék le!
- Instállom, én...
- Na, vetkőzzék gyorsan!
A székely végül levetkőzik, az orvos megvizsgálja. Ránéz:
- Magának semmi baja nincs!
- Az nincs! De hoztam egy szekér fát!

- Nem szabad többé pipálnia! A pipafüsttől meg is vakulhat!
- Én már abba nem hagyom a pipázást doktor úr; mert mindaz, amit eddigi 
életemben láttam, s amit ezután még látni fogok, nem ér fel egy tömés 
dohánnyal.

- Tudod barátom, nagyon nehéz feleségnek valót találni. Lány az volna, 
de 
eddig akárhányat kommendáltak, egyik sem tetszett az édesanyámnak...
- Tán csak nem?
- Egyet kivéve! Azt kedvelte, mert szakasztott olyan volt, mint ő.
- Hát akkor?
- Az meg édesapámnak nem tetszett.